Bemutatkozik a Stella Lovasiskola
Lovardánkban már rendelkezésünkre áll:
- 8 boxos istálló: 3x4 és 4x4 m nagy boxok, gumi padozattal
- Patamosó
- Fűthető nyerges
- Öltöző zuhanyzóval és mellékhelyiséggel
- Kis pavoda a lovasoknak és várakozó hozzátartozóiknak, illetve a táborokhoz és baráti bulikhoz
- Homokos, bekerített, 4 évszakos lovaglókarám, kis díjnégyszöggel
- 60x40 m nagy, füves ugrópark színes, új akadályparkkal
- Körfedeles csarnokszerkezet, hogy minden időben lovagolhassunk
Jövőnk
További, 2021-es terveinkről is szólnék kicsit:
A Stella Lovasiskola Sportegyesület megalapítása folyamatban áll, így a versenyzőinket a saját egyesületünk tudja majd támogatni.
A megkezdett munkálatok befejezése: a szociális helységek, klubhelység és konyha építésének megkezdése, amikkel a táborozók még inkább komfortos szállásának létrehozása a cél!
Feltett szándékunk még a homokos lovaglókarám négyévszakos talajrétegzése, hogy a fedeles mellett télen-nyáron használható legyen a kinti pálya is.
Múltunk
Minden vállalkozás beindulása után, mikor már elérkezünk egy állomásra, magától adódik a visszatekintés, és hogy leüljünk egy percre, amikor is megkérdezik:
Hogyan indultunk?
Kedves személy a lovasiskola életében (aki lovasunk volt, majd lovasoktató-segéd pozíciót töltött be nálunk) Csikós Boglárka, aki ezen az állomáson leültetett és felajánlotta az oldalunk elkészítését, így feltette a kérdést!
Erre a kérdésre titkon számítottam már az indulásunkkor is, így sikerült összegyűjtenem sok kedves képet és emléket a kezdetektől.
Nézzük a legelejéről: talán még nem lehettem 2 éves, amikor Édesapám megvette az első pónilovat, annak reményében, hogy ott, akkor valami elkezdődik… Kitűnő származású welsh B pónik tenyésztésébe kezdett, amikor egyre keresettebbé váltak a lovaglópónik. A legfontosabb cél az volt, hogy gyerekek mellé megbízható, ismert fajtajelleggel rendelkező lovak legyenek.
Szintén a gyerekszerető, nyugodt természetű és jó munkabírású ló elképzelése vezette, amikor néhány év után az első haflingi lovat is megvásárolta. Akkor lehettem 6 éves. Nem tagadom, hogy akkorra már nagyon megfertőzött a lószeretet. Édesapám faipari vállalkozása végett már nem maradt elég idő a lovainkra, így sajnos az akkori állomány felszámolása következett. Az utolsó haflingi lovunk eladását nem tudtam kiheverni, csak a vágy maradt a szívemben, hogy egyszer még újra legyen egy haflingim!
Mindössze 6 évig bírta a Szabó család ló nélkül, amikor apámnak egy lovas barátja szólt, hogy van nála egy haflingi ló, ami minket érdekelhet. Gyerekbarát és gyönyörű 18 hónapos kis kancacsikó volt! Megvettük, és igen, ő volt a mi Stellánk! Attól a naptól már tudtam, hogy lovakkal szeretnék foglalkozni. Édesanyám mesélt közben azokról a cikkekről is, amelyek sérült gyerekek lovagoltatásáról írtak, és amik szerint erre a feladatra igen gyakran használnak haflingi lovakat. Mindezek alapján néhány év alatt, a családom legnagyobb támogatására megérett a lovasiskola gondolata.
Tanulmányaim is erre tettem, és abszolút ez az irány hajtott. 2010-ben sikeres vizsgát tettem a rajtengedély vizsga elméleti moduljából, de akkor alkalmas ló hiányában nem tudtam végigvinni az engedélyeztetést. Az érettségim megszerzését követően a munka mellett feltett szándékommá vált a meglévő infrastruktúra fejlesztése, illetve a sportoktatói tanfolyam és a hozzá szükséges lovas edzések megfinanszírozása. 2017-ben végül sikeres sportoktató vizsgát tettem lovas szakágon. A folyamatos fejlődésben akkor és azóta is nagyon sokat számíthatok szüleim támogatására, lelki erőben és anyagiakban egyaránt! Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű út a célig, az infrastruktúra és a szükséges követelmények megteremtése anyagilag is nagyon nehéz lesz, fáradságos munkát, időben pedig sok türelmet és józan döntéseket igényel majd.
Nagyon sok nehézség, akadály ellenére évről évre kis lépésekben, de haladtunk előre: neveltük a meglévő csikót, szaporítottuk a lóállományt, bővítettük az istállót, tanultunk lovagolni.
Említésre méltó lépés volt, mikor vettünk még egy 5 éves csikót, egy tenyészkancát, rá alapozva a sportló állomány bővítést. Bizony, ő volt Katy lovunk. A kezdeti időkben ő is és Stella is másik lovasiskolákban dolgoztak, hogy megtanulhassák leendő feladataikat és kész, rutinos lovakká váljanak, mire megteremtjük a feltételeket a mi indulásunkhoz is. Így szereztek a lovak versenytapasztalatot is. Két gyönyörű csikót adott nekünk: Ruben 2014-ben született, Róna pedig 2016-ban.
Minden lovunkat mi magunk képeztettük, illetve képeztük ki, hogy megbízhatókká váljanak a lovasaink számára. Mindeközben az infrastruktúra fejlesztése sem maradt el, apám saját keze munkája és néhány barát segítsége által.
Ennek köszönhetően mára már nagyon sok minden megvan ahhoz, hogy kijelenthessem: lovasiskola vagyunk!
